Friedrich Barbarossa-emlékmű: ahol a keresztes hadjárat véget ért

A Göksu folyó partján, Silifkétől 9 kilométerre nyugatra áll egy szerény emlékmű, amelyen német és török nyelvű felirat látható. A Friedrich Barbarossa-emlékmű azt a helyet jelöli, ahol 1190. június 10-én véget ért a középkori Európa egyik leghatalmasabb uralkodójának, a Német-római Birodalom császárának, I. Friedrich Barbarossának az élete. Hatalmas sereget vezetett a harmadik keresztes hadjáratba, és már közel volt a célhoz, amikor egy kis hegyi folyón való átkelés véget vetett mindennek. A Frigyes Barbarossa-emlékmű ma a történelmi emlékezet helyszíne, a német turisták zarándokhelye és egy csendes folyóparti zug, ahol a történelem egészen másként érzékelhető, mint a múzeumok termeiben.

Története és eredete Frigyes Barbarossa emlékműve

I. Frigyes Barbarossa a középkori Európa egyik kulcsfigurája. 1155-től a Német-római Birodalom császára volt, csaknem négy évtizedig uralkodott, és a birodalmat Közép-Európa domináns hatalmává tette. A „Barbarossa” – „Vörös szakállú” – becenevet az olaszoktól kapta jellegzetes szakállszíne miatt. A harmadik keresztes hadjárat idején körülbelül 67–70 éves volt – a 12. század mércéje szerint egy nagyon idős ember –, mégis személyesen vezette a sereget.

A harmadik keresztes hadjáratot (1189–1192) Saladin 1187-es jeruzsálemi elfoglalására adott válaszként szervezték. Három nagy uralkodó vett részt benne: Frigyes Barbarossa, II. Fülöp Ágost francia király és I. Richárd Oroszlánszívű angol király. Barbarossa a szárazföldi útvonalat választotta a Balkánon és Anatólián keresztül, magával hozva több ezer fős seregét – az egyik legnagyobb haderőt, amelyet valaha is összegyűjtöttek Nyugat-Európában keleti hadjáratra.

Az anatóliai út kimerítőnek bizonyult. II. Kılıçarslan szeldzsuk szultán biztosította a szabad átkelést – az emlékfelirat éppen erről a „baráti megállapodásról” szól. A hadsereg áthaladt a félsziget nagy részén, és már belépett Kilikia területére, amikor 1190 júniusában megállt a Saleph folyó előtt – amely ma Göksu néven ismert.

Többféle verzió létezik arról, hogy pontosan mi történt 1190. június 10-én. Az egyik szerint Barbarossa megfulladt, amikor gázolva átkelt a folyón: lova megcsúszott, és az idős császár teljes fegyverzetben nem tudott kijutni a vízből. A másik szerint leesett a lováról, és elragadta az áramlat. A történelmi források a részletekben eltérnek egymástól, de egy dologban egyetértenek: a nagy keresztes lovag egy kis hegyi folyó vizében vesztette életét Jeruzsálem felé vezető útján.

Barbarossa halála katasztrófát jelentett a hadjárat számára: seregének nagy része visszafordult vagy szétszéledt. Csak egy kis csapat folytatta az utat a tengeren, és csatlakozott Richard és Philip erőihez. A régió abban az időben gyakorlatilag a Kilikiai Örmény Királyság ellenőrzése alatt állt – és nem a szeldzsuk szultánságé, amint az az emlékfeliratról kitűnik.

Az első emlékművet a halál helyszínén a német nagykövetség állította fel 1971-ben. 2012-ben a D715-ös úton egy nagyobb méretű emlékművet avattak fel, amelyen a császár életnagyságú szobra állt. A helyszínt személyesen a német nagykövet, Prof. Pascal Hector jelölte ki. Az avatás után azonban alig egy évvel a szobor eltűnt – csak az alapzat maradt meg. Az eltűnés körülményeit hivatalosan nem állapították meg.

Építészet és látnivalók

Talapzat és felirat

Ma az emlékmű egy faragott kőből készült talapzat, amelyen korábban a császár szobra állt. A kétnyelvű (német és török) felirat az 1971-es táblán szereplő szöveget idézi: „A Szent Római-Német Birodalom császára, Frigyes Barbarossa, aki baráti megállapodást kötött a szeldzsuk szultánnal, II. Kılıçarslannal a szabad átjárásról, a Göksu folyóban fulladt meg e hely közelében, miközben seregével Palesztina felé tartott.” A felirat történelmi pontatlanságot tartalmaz (a régió akkoriban örmény, nem pedig szeldzsuk terület volt), de békéltető üzenetet hordoz.

Kilátás a Göksu folyóra és Ekşiler falura

Az emlékmű egy dombon áll, ahonnan kilátás nyílik a Göksu-folyó völgyére és a szemközti parton fekvő Ekşiler falura. A folyó itt nem széles, gyors a folyása és tiszta a hegyi vize – nehéz elhinni, hogy ez a jelentéktelen patak megváltoztatta a középkori történelem menetét. A táj jellemző Mersin tartományra: alacsony hegyek, olajfaültetvények, a falu fehérre meszelt házai. A közelben halad a forgalmas D715-ös főút.

Történelmi perspektíva: Silifke erődje

9 kilométerre keletre fekszik Silifke – egy ókori gyökerekkel rendelkező város, amelynek domb tetején egy jól megőrzött középkori erőd áll. A Silifke-i erőd meglátogatása logikusan összekapcsolható a emlékművel: itt megnézhetjük, hogyan nézett ki az a védett terület, amelyen Barbarossa serege haladt át. A városban van egy egész jó régészeti múzeum is.

Érdekes tények és legendák

• Barbarossa halála egy kis hegyi folyóban egész kulturális hagyományt teremtett Németországban. A késő középkori krónikákban rögzített legenda szerint Barbarossa nem halt meg, hanem a türingiai Kyffhäuser-hegyben alszik, és akkor kel fel, amikor Németország veszélybe kerül. A Göksu folyónál bekövetkezett halálát ezért álomnak, nem pedig halálnak értelmezik.
• A 2012-ben ünnepélyesen felavatott Barbarossa-szobor már egy év múlva eltűnt – sorsa hivatalosan nem tisztázott. Ez a rejtélyes végkifejlet különleges történelmi iróniát kölcsönöz az emlékműnek.
• A helyi történész, Dr. Mustafa Erim azt javasolta, hogy az emlékmű mellé állítsák fel a feliraton említett szeldzsuk szultán, II. Kılıçarslan szobrát – a török–német történelmi párbeszéd szimbólumaként.
• A harmadik keresztes hadjárat, Barbarossa halála ellenére, a Jaffában aláírt szerződéssel zárult: Jeruzsálem Saladin kezében maradt, de a keresztényeknek engedélyezték a zarándoklatot a Szent Városba.
• Az emlékmű feliratának szövege történelmi pontatlanságot tartalmaz: 1190-ben a régiót a kilikiai örmény királyság irányította, nem pedig a szeldzsuk szultánság. Ezt a javítást a Wikipedia cikk szerzői is rögzítik.

Megközelítés

A Friedrich Barbarossa-emlékmű a D715-ös úton található, körülbelül 9 kilométerre Silifke-től nyugatra, Mersin tartományban. A legközelebbi nagy repülőtér az Adana Sakirpasa (ADA), ahonnan Silifke-ig körülbelül 100–110 km-t kell haladni a D400-as úton nyugat felé, majd dél felé a D715-ös úton.

Autóval Adanából vagy Mersintől: kövesse a D400-as utat a Silifke felé vezető leágazásig, majd a D715-ös úton Taşucu felé. Az emlékmű az út jobb oldalán, a folyó felett látható. A parkolás nem hivatalos – az út szélén.

Silifkeből a emlékműhöz taxival (10–15 perc) vagy Taşucu felé tartó minibusszal lehet eljutni. Adanából Silifkébe rendszeresen közlekedik tömegközlekedés – a buszpályaudvarról (otogar) naponta többször. Silifke közvetlen buszjáratokkal kapcsolódik Mersinhez és Adanához.

Tippek az utazóknak

Az emlékmű megtekintése legfeljebb 20–30 percet vesz igénybe, és logikusan összekapcsolható Silifke megtekintésével: itt található egy 12. századi erőd, ókori romok és egy kis múzeum. Ha van idő, haladjon tovább nyugat felé a part mentén – néhány kilométer múlva kezdődik a Mersin-part, Kızkalesi fürdőhelyeivel.

A legjobb időszak az utazásra a tavasz és az ősz. Nyáron a Göksu-völgyben meleg van, a D715-ös autópálya pedig tele van turistaforgalommal. Télen az emlékmű nyitva van, de az eső után az út csúszós lehet.

A német turisták számára ez a hely különleges történelmi jelentőségű – egyfajta zarándoklat a harmadik keresztes hadjárat nyomában. Az orosz nyelvű utazók számára az emlékmű azért érdekes, mert ritka találkozási pontja a nyugat-európai középkori történelemnek és a török Földközi-tengernek: egy hely, ahol a grandiózus terv a természet közönyével ütközött. A Frigyes Barbarossa-emlékmű nem monumentális építmény, de szimbolikus jelentősége aránytalanul nagy a műemlék méreteihez képest.