Rodiápol – a rodoszi telepesek kis városa a likiai dombon
A Kumluca üdülővárosától északnyugatra fekvő dombon, Antalya tartományban, a fenyőerdők és az örökzöld makkvis között rejtőznek Rodiapolis romjai – Törökország egyik legszokatlanabb ókori városának romjai. A város kicsi: a Lükiai Szövetségben Rodiapolisnak mindössze egy szavazata volt a lehetséges háromból. De éppen itt élt Opraomos – az ókori világ leggazdagabb filantrópja, aki mintegy 500 ezer denárt adományozott 28 lükiai városnak a 2. századi földrengés utáni helyreállításra. A tiszteletére emelt emlékmű a leghosszabb feliratot hordozza egész Likiában. És éppen itt, egy akvadukt nélküli domb lejtőjén oldották meg ragyogóan a vízellátás problémáját: a városi ciszternák egyszerre váltották fel a víztornyokat és az épületek alapjait – egy mérnöki csoda, amely a turisták lába alatt rejtőzik.
Rodiápolisz története és eredete
A város neve – Ῥοδιάπολις – szó szerint „rodoszi város” jelent. Ptolemaiosz és Sztefanosz Bizánci Rodiának nevezték, az érméken és a feliratokban Rodiapoliszként szerepelt, míg Plinius az idősebb Rodiopoliszként említette, „a Koridalla-tól északra fekvő hegyekben” helyezve el. Az uralkodó elmélet szerint a várost a Rodosz-szigetről érkezett telepesek alapították – Rodosz az Égei-tengeri világ egyik leghatalmasabb tengeri városállama volt. Pontosan így magyarázzák a név eredetét is.
Az hellenisztikus időszakban Rodiapol a Lükiai Szövetség tagja volt, mint egy kis, egy szavazattal rendelkező város. Az hellenisztikus korszakból származó érmék, feliratok és építészeti leletek száma csekély – a település akkoriban szerény méretű volt. Az igazi virágzás a római korban következett be. Éppen akkor nőtt ki a domboldalon fekvő kis településből egy kompakt, de teljes értékű város, fürdőkkel, agorával, színházzal, oszlopcsarnokokkal és templomokkal.
Ugyanebben az időben élt Opramoas – Rodiapolis leghíresebb szülötte. A Kr. u. 140–143-as pusztító földrengés után mintegy 500 ezer denárt adományozott 28 likiai város helyreállítására, és finanszírozta két templom építését szülővárosában. A színház mellett emelt, neki szentelt emlékmű őrzi Lükia leghosszabb feliratát – egy részletes felsorolást az általa végzett jótettekről és a neki járó kitüntetésekről.
Egy másik híres lakója Herakleitos volt – szónok és orvostudományi szakértő. A feliratok szerint a város központi kultusza az hellenisztikus és a római korszakban Athéné Polia kultusza volt. A késő antikvitásban Rodiapolis a Lükia tartományhoz tartozott; püspöki székhelye Myra szuffragánja volt. Csak egy püspök ismert – Miklós, aki részt vett az 518-as konstantinápolyi zsinaton.
A várost 1842-ben fedezte fel T. A. B. Spratt utazó. 1894-ben egy E. Krikl vezette csoport készítette el az első részletes dokumentációt az opramoai feliratokról. 2005-ben erős erdőtűz pusztította el a területet. A rendszeres ásatások 2006-ban kezdődtek Nevzat Cevik, az Akdeniz Egyetem munkatársának vezetésével, a török Kulturális Minisztérium támogatásával.
Építészet és látnivalók
Rodiápolisz – az egyik legkompaktabb és legszokatlanabb elrendezésű ókori város Líkia területén. Különlegessége a szabad tér szinte teljes hiánya: az utcák, épületek és ciszternák a domb meredek domborzatának diktált virtuóz pontossággal illeszkednek egymáshoz.
A nagy fürdők
A nagy fürdők a város legfontosabb feltárt építményei. Területük 1077 négyzetméter, és a Kr. u. 2. századra datálhatók. A fürdőket szándékosan a domb alsó szélére helyezték: éppen itt tudta a víz a legnagyobb nyomással táplálni a termákat, és az építmény méretei nem tették lehetővé, hogy magasabbra helyezzék. A komplexum tartalmaz egy caldariumot, egy tepidariumot és egy frigidariumot, amelyek déli fekvésű ablakokkal rendelkeznek – a nappali fény és a nap melegének maximális kihasználása érdekében. A keleti fal a boltív szintjéig megmaradt.
Opramoas-emlékmű
A színház mellett áll a leggazdagabb likiai jótékonysági adományozó, Opraamoas emlékműve. Az emlékmű falait teljes egészében feliratok borítják: ez a leghosszabb szöveg, amelyet Likiában találtak. Ebben felsorolják a 28 városnak a 140–143-as földrengés utáni helyreállításra nyújtott, összesen mintegy 500 ezer denár értékű adományokat, valamint az összes kitüntetést, amelyet Opramoas kapott a hálás városoktól és a római császártól.
Az agora, a színház és a színház
Rodiápolisz agorája a város kis mérete ellenére fontos műemlék. A kétszintes sztóá és Ophramoas sztoája alkotják a kereskedelmi és közéleti központot. A színház az egyetlen későhellenisztikus kori építmény, amely megmaradt a későbbi római átépítések között. 2011-ben fedeztek fel egy likiai temetőt, amely körülbelül Kr. e. 300-ra datálható.
A ciszternák mint mérnöki rendszer
Rodiápolisz egyedülálló sajátossága: a városnak nem volt hova építeni vízvezetéket, ezért az összes vizet közvetlenül a sziklába vájt ciszternákban tárolták. Ezek a ciszternák egyúttal az épületek alapjait és teraszait is képezték – ez a megoldás egyesítette a mérnöki tudományt és a városépítést egy elemben. Érdekes, hogy a város területén korábban azonosított „vízvezeték-támaszok” valójában római kamrás síroknak bizonyultak.
Érdekes tények és legendák
- 2017-ben a színház közelében található templom restaurálása botrányt váltott ki: a munkálatokhoz restaurálási tapasztalattal nem rendelkező munkásokat alkalmaztak, egyes köveket rossz irányba raktak le, és helyi kő helyett olasz márványt használtak. Ez az eset széles körű vitát váltott ki az ókori műemlékek helyreállítási módszereiről Törökországban.
- Opraomos 28 likiai városnak adományozott pénzt – és egyik sem volt a szülővárosa. Ez a görög és római „evergetizmus” gyakorlatának példája: egy gazdag polgár önként finanszírozta a közszükségleteket, cserébe tiszteletet és halála utáni emléket kapva. A rodiapolisi emlékmű a legjobban fennmaradt dokumentuma ennek a rendszernek egész Kis-Ázsiában.
- Rodiápolisz egyetlen ismert püspöke a Miklós nevet viselte – ugyanazt, mint a leghíresebb likiai származású személy, Miklós Mirliki (Mikulás). A név egybeesése nem véletlen: Miklós volt az egyik legelismertebb név a kora bizánci Likia területén.
- A várost rodoszi telepesek alapították, de a kutatók szerint önállóan vert ezüstpénzt – ami ritka kiváltság volt egy kis likiai polis számára, amelynek csak egy szavazata volt a Szövetségben.
Hogyan juthat el oda
Rodiápolis Likiában található, Kumludzsától északnyugatra, egy dombon, Antalya tartományban. A legközelebbi nagy repülőtér Antalya (AYT), amelytől körülbelül 90 km-re fekszik nyugati irányban. Antalyából Kumludzsába buszok közlekednek; az út körülbelül 1,5–2 órát vesz igénybe. Kumludzsától a romokig körülbelül 5–7 km-re van földúton; a legjobb, ha bérelt autóval utazik. Kasból és Demréből (Myra) körülbelül egy óra autóútra van keletre a festői part menti úton.
A terület nincs kerítve, a belépés ingyenes. A legkényelmesebb, ha a látogatást Kumludzsa, Demre – Myra és a kastabali Hierapolis látogatásával kombinálja egy útvonalon a Lükiai-part mentén.
Tippek az utazóknak
A látogatásra legalkalmasabb időszak a tavasz és az ősz: április–májusban a domb lejtőit virágzó makkás növényzet borítja, októberben pedig a fény lágy és aranyos. Nyáron a dombon nagyon meleg van; naptej és víz minden évszakban elengedhetetlen. A helyszínen nincsenek útjelző táblák – jobb, ha előre letöltjük a GPS-útvonalat.
Vigyen magával távcsövet: az Opraamoas feliratok a emlékművön részletgazdagok, és közelről érdekesebb megnézni a betűket, mint a fényképeken. A romok közelében néha a helyi gazdák kecskéi legelnek – ez megszokott látvány a turistákkal nem túlzsúfolt líkiai helyeken. A cipőnek strapabírónak kell lennie: a lejtők kövesek, eső után pedig csúszósak. Kényelmes összekötni a Rodiápol látogatását a szomszédos, Kumludzsa közelében található líkiai sziklasírokkal – ezek félórányi autóútra vannak, és együtt teljes képet adnak a líkiai temetkezési kultúráról.